JAPÁN GP - FUTAM

Kimi Raikkönen megmutatta, amit Frankl András már a 2003-as könyvében megírt, mégpedig azt, hogy a mezőny leggyorsabb versenyzője, aki egyébként nem sokat gondolkodik „útközben”. Amit a mai Japán Nagydíj utolsó pillanataiban művelt, az igazolja mindkét állítást. Hogy 300 km/ó körül valaki kicentizze a másik kerekeit csak, hogy minél nagyobb húzóerőt tudjon kicsikarni az előtte haladóból, arra gondolkodó ember képtelen volna. Itt másodperc tört része alatt kellett meghoznia a döntést, hogy merről is próbálkozzon. Végül jól döntött, és ami a legrosszabb lehet az ellenfél számára, külső íven autózta körbe azt.

Azért ebben az előzésben Fisichella kapkodása is benne volt. A célegyenes előtti sikánban ugyanis kétszer is behúzódott, aminek egyértelmű folyománya, hogy az ellenfél a lehető legjobb ívről gyorsíthat majd ki. Ha ez nem lett volna, akkor Kimi nyilván nem tudja őt megelőzni. Kívülről legalább is úgy tűnt, hogy nem volt felétlen szükséges védenie a belső ívet a sikán előtt. A futam után Fisico láthatóan nagyon csalódott volt, de ki ne lett volna az, akit az utolsó körben előznek le. Pláne, ha hozzávesszük, hogy Kimi a 17. helyről jött fel az elsőre.

A szabadedzést követően, amikor kicserélték a motorját, még elég letörtnek tűnt és arról mesélt, hogy ezzel a győzelmi esélyeinek vége is van. Nyilván azzal nem számolt, hogy a futamon senki nem lesz, aki olyan gyorsan és agresszíven repül át például az utolsó sikánon is, mint ő. Mert rajta kívül nem sokan tudták/merték ezt megcsinálni. Ráadásul minden egyes körben újra és újra, talán centire pontosan ugyan ott. Zseniális!

Hogy ez a verseny szinte csak róla szólt, arról tényleg csak Ő maga tehet. Pedig volt sok más említésre méltó esemény a futam során. Már az elején, amikor beindult a gépezet. Coulthard olyat rajtolt, amilyet csak a Renault-k szoktak. Habár manapság az álomrajtjaik elmaradnak, de több évig verhetetlenek voltak ebben a küzdelemben. Aztán az első kanyarnál Sato egy kicsit szélesebbre fogta a kanyart és amikor vissza akart jönni, a szintén bővítő Barrichello neki is koccant egy kicsit a jobb első kerekének. A Ferrari defektet kapott, Satonál pedig orrcserét alkalmaztak.

Még mindig az első körben, annak is a végénél történt a következő izgalmas eset. Raikkönen majdnem beleszaladt Montoyába, aki viszont ez után a kigyorsításnál Satóhoz hasonlóan kisodródott és bele is durrant a falba. Azt a felvételből nem lehetett pontosan kivenni, hogy a mellette lévő Villeneuve ráhúzott-e és ezért sodródott ki, de ezt majd a Stewardok hamarosan eldöntik, és büntetnek, ha kell. Az eset miatt beküldték néhány körre a biztonsági autót, ami egészen sokáig időzött benn, de miután elhagyta pályát a poleból rajtoló Ralf Schumacher kezdett elszakadni a mezőnytől.

Nyilvánvaló volt, hogy a Toyotán „nincs nagy teher”. Ralf Schumachernél három kiállásos taktikát választottak, ami mint később kiderült nem volt egy jó döntés, hiszen csak a nyolcadik helyen tudta befejezni a futamot.

A nagyobbik Schumacher még az elején hatalmasat villantott. A 14. rajthelyről feljött hetediknek és a Safety Car kiállása után még ezen is tudott egy helyet javítani. Viszont ezzel vége is volt Schumi jó pillanatainak, hiszen nem sokkal később a nyakába kapta a két ifjú titánt, akik láthatóan eggyel magasabb technikával rendelkeztek. Michael mindent megtett annak érdekében, hogy feltartsa ellenfeleit, de Raikkönen és Alonso is elment mellette. Hozzá kell tenni, hogy azért a hétszeres világbajnok nem kapkodta el a dolgokat úgy, mint Fisichella. Ő a végletekig feszítette a húrt, és ugyanazon különbséggel a nyakában loholó versenyző láttán nem rongyolt be a belső ívre, mint Giancarlo. Talán ennek a nyugodtságnak köszönhető, hogy valóban sokáig tudta tartani a nálánál jóval gyorsabb autókat.

Ami a hazai dolgokat illeti, Takuma Sato ismét nem bírt magával. Ezúttal Jarno Trulli itta meg a levét annak, hogy a japán versenyző előtt merészelt száguldozni. Lassan oda jutunk, hogy aki Sato előtt találja magát, annak kiírhatják a neve mellé: Game Over. De ez nem játék! Dollár milliókról és emberek testi épségéről van szó, amit úgy tűnik Satóval elfelejtettek közölni. Takuma egyébként rendkívül szimpatikus srác. Aki találkozott már vele, az tudja, hogy talán a mezőnyben nincs is senki olyan kedves és készséges, mint ő, de ez kevés egy versenyzői álláshoz. Az incidenseinek köszönhető, hogy Ő az első, akit leköröztek a mezőnyből. Előtte a szintén peches Barrichello zárt egy perces hátránnyal.

A mai leggyorsabb versenyző pedig nem meglepő módon Kimi Raikkönen lett. Gyorsasága, sokáig felejthetetlen marad, ami egyértelművé teszi, hogy ha idén nincs az a sok műszaki hibája, akkor nyilván ővé a cím.

A második és harmadik helyre beérkező Renault-knak köszönhetően a francia autógyártó cég visszavette a vezetést a konstruktőri versenyben. Ennek ellenére, még semmi sem dőlt el ezen a fronton. Várjuk a következőt és egyben idén az utolsót.